"A több haza és a szembeszegülés joga"
Ungváry Rudolf
Ungváry Rudolf
2011, Jún. 3
Felfoghatatlan életek
Andrássy Gyula, a Monarchia utolsó külügyminisztere az első világháborús összeomlás után abban reménykedett, hogy Károlyi Mihállyal ápolt jó kapcsolatai révén ő is bekerülhet a Nemzeti Tanács által szervezett kormányba, s ezzel mérsékelhette volna a radikálisok, s a szocialisták befolyását.
A találkozóra a Margit rakparton került sor. Károlyit a felesége, Andrássy Katinka kísérte el „Duci bácsihoz”, a nagybátyjához, voltaképpeni nevelőapjához. A korán elhalt Andrássy Tivadar négy leányát, Ilonát, Borbálát, Katalint és Klárát valójában ő nevelte. Hazaindult tehát Katinka, otthon volt Ella mama is (gróf Zichy Eleonóra, elébb Tivadar, majd Gyula felesége) továbbá Borbála, Pallavicini őrgróf neje.
A Lánchídon futottak össze Windischgrätz Lajos herceggel, útban Budára. Együtt mentek be Andrássyhoz, akinél már ott volt Hadik János, három napig kijelölt miniszterelnök, és Vázsonyi Vilmos, az ügyvéd, ahogyan Katinka emlegette.
Vázsonyit sohasem szerette Andrássy Katinka. Az ellenszenv kölcsönös volt. Mikor Vázsonyi igazságügyi miniszter lett, esküdözött, hogy „lecsukatom a vörös Katát!”, ha sokat izgágáskodik.
A hölgyek, szokás szerint a kis szalonba húzódtak, ott várták a tárgyalás eredményét. Kihallatszott Vázsonyi érvelése. Károlyi gróf, mondta Andrássynak, Budapest legnagyobb csirkefogóinak kezében van. Nem szabad vele megállapodni.
Meghallotta ezt Katinka, elsápadt és távozott. Otthagyta a társaságot és a tárgyalást, amelyből nem született semmi jó. Nem a forradalom született meg ott, hanem az ellenforradalmi emigráció, Andrássyval, a herceggel, majd Vázsonyival. A csirkefogók, akiknek állítólag Károlyi a kezében volt olyanokból állott, mint Bíró Lajos író, Jászi Oszkár szociológus, Szende Pál társadalomtudós.
Nem voltak csirkefogók. Jobban értették a magyar tragédia okát, mint ifjabb Andrássy Gyula, mint a herceg, s tán még az ügyvédnél is különbül.
A tragédia résztvevői közül különösen érdekesek a dráma legitimista résztvevői, a királyság múltán is királypártiak, mint Pallavicini őrgróf, és a negyedik leány, Andrássy Klára, azaz szerettei és rajongói számára Kája.
Míg Katalin és férje, gróf Károlyi Mihály emigrációba kényszerült, az őszi rózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság bukás után, addig Kája a Magyar Nők Szent Korona Egyesületének ügyvezető elnöke lett. Férjezetten gróf Andrássy Kája herceg Odescalchi Károly felesége volt. Politikai szövetségeseit abban a Margit rakparti palotában fogadta, ahol az a bizonyos tárgyalás zajlott ifjabb Andrássy Gyula és Károlyi Mihály között.
Kája azonban nem tudott elszakadni nővérétől, Katinkától. Szigorú neveltetésük sem vértezte fel őket az élet megpróbáltatásaira. Félelmet azonban nem ismertek. Kája vöröskeresztes nővér volt az első világháborúban, Katinka mentőautó-sofőr a másodikban London bombázásának idején. Katinka titkos küldetésen járt Németországban a hitleri hatalomátvétel után, Kájában legitimista politizálása idején ott munkált az összeesküvő.
A harmincas évek elején Kája rövid időre felhagyott politikai ambícióival és csatlakozott Katinkához az emigrációban. Svájcban vitatkoztak hosszú éjszakákon. Katinka a szocializmus, Kája a royalizmus előnyeit ecsetelte. Végül Katinka győzött. Andrássy Kája a spanyol polgárháborúban felcsapott riporternek. Az Újság budapesti napilapot tudósította Barcelonából, a baloldalhoz igazodva.
1939 januárjában tárt haza Budapestre Andrássy Kája. Unokatestvére, Szapáry Erzsébet grófnő társaságában irodalmi szalont nyitott a baloldali értelmiségnek. A Margit rakparti palotában megfordult Bibó István és Kovács Imre. Szapáry grófnő volt az első, aki Herbert Pell amerikai nagykövetnek jelentett a nem magyar állampolgárságú zsidók kamenyec-podolszkij deportálásról.
Kája állítólag belépett Csehszlovákia kommunista pártjába, majd szabotázsakciókat szervezett a németek ellen. Kiváló életírója, Tóth Vásárhelyi Éva erről nem tud. Arról azonban igen, hogy míg Szapáry grófnő az amerikaiakat, Kája az angol nagykövetet tájékoztatta a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság tevékenységéről, a magyar függetlenség kétségbeesett bizonyításáról, földönfutók befogadásáról, majd kitaszításáról.
Az angol nagykövet igencsak formálisan látta el hivatalát. Nem segítette azokat a beosztottjait, akik titkos antifasiszta találkozókat kezdeményeztek és náciellenes röpiratokat gyártottak. Az arisztokrácia viszont imponált neki. És továbbította Londonnak a lengyel menekültek felkarolására és bújtatására szövetkezett Kája jelentéseit.
Nem tudni pontosan, miért kívánta Kája elhagyni Magyarországot. A neves pesti újságíró, Pálóczi-Horváth György – akkor már az angol titkos-szolgálat embere Basil Davidson alkalmazásában – arról tájékoztatta Káját, hogy a németek elfogatási listáján előkelő helye van. Ez az információ nem vallott teljes érdektelenségre annak fényében, hogy gróf Andrássy Klára a Kormányzótól kérte, hogy együtt utazhasson Pálóczival külföldre.
Kája amerikai vízumkérelmét visszautasították. Ő bizonnyal Katinkáékhoz készült, akik addigra már Moszkva felé hajoltak, ott ünnepelték például Bernard Shaw hetvenötödik születésnapját.
Kája 1941. április 12-én lépett be a dubrovniki postahivatalba, hogy táviratilag értesítse Katinkát sikeres érkezéséről. Kilépvén a postahivatalból egy német repülőgép bombát dobott az ősi városra. Andrássy Kájának mindkét lábát tőből tépte le a robbanó szerkezet. Megoperálták, de már nem tudtak segíteni rajta.
Akik Kája emlékezetéről írtak, talán elfeledkeztek arról, hogy Dalmácia fölött nem ez az egyetlen bombázó körözött. Jugoszlávia ellen 1941. április 6-án indított támadást Hitler. Két nap alatt tizenhétezer belgrádi lakos haláláról tudósították Churchillt.
Pálóczi-Horváth eljutott Dubrovnikból Montenegróba, majd Kotorba s onnan hidroplánnal Gibraltárba.
Személyes élményeiről nem számolt be a nyilvánosság előtt. A második világháború után hazatért Magyarországra. 1949 szeptemberében tartóztatták le kémkedés vádjával. A kirakat-perek hamisan vádolt szereplői közül ő volt az egyetlen, aki a múltban csakugyan kémkedett, persze a nácik ellen.
Szabadulása után rehabilitálták. Még mindig jóvágású férfi volt. Nem csodálható, hogy Andrássy Klára a pártját fogta.
4 Comments
4 Reader’s Comments
Írja meg véleményét!
Témák
Legnépszerűbb címkék
Még több blog
© Copyright 2010. All Rights Reserved
Lenyügöző ez a tárgyi tudás!Jó lenne ha a fiatalok mind több ilyen nagyszerü és érdekes történelmi személyt ismerhetnének meg….
Nemcsak a tárgyi tudás, hanem a gondolkodás. Ungvári Tamás igazi humanista, az írásai a szenvedésről és a részvétről szólnak. Bámulatos. Valószínűleg az amerikai tapasztalata volt rá felszabadító hatással. Az idős Ungvári frissebb, mint valaha. Olvasok a könyveit. Igaza van, Éva!
Igen érdekes volt a cikk.
Csak néhány apró adalék az olvasottakhoz. Talán nincs közvetlen összefüggés a történésekkel, azért bizonyos párhuzam mégiscsak felfedezhető bennük:
Pálóczy-Horvát Ádám, Györgynek talán a szépapja, magyar szabadkőműves volt, egy az elsők közül. Valamint, gróf Andrássy Gyula az Osztrák Magyar Monarchia külügyminisztere, az Andrássy lányok nagyapja is szabadkőműves volt,sőt megjegyezném azt is, hogy az írásban szereplők közül Jászi Oszkár szintén szabadkőműves páholyban pallérozta a tudását.
Üdv:zl.